2016. február 27., szombat

A boldogság és a pénz kapcsolatáról

A pénz boldogít vagy sem?

A kapitalista társadalom megjelenésével az írok, művészek elkezdtek foglalkozni a pénz és az emberek, a társadalom viszonyával. A szegénység és a gazdagság nem a pénz kérdése - a legtöbb író álláspontja szerint. A valóság azonban más, és ezt jól vázolja a Goriot apó is.

Miért lehet az, hogy habár a sokat megélt, intelligens emberek szerint nem boldogít a pénz, a letöbb ember mégis így gondolja, és ez alapján cselekszik?

A szegény ember is lehet boldog, de csak akkor, ha megérti azt, hogy a pénz csak egy eszkösz a boldogsághoz. Kétségtelenül megkönnyíti az életet, ezáltal lehetőséget ad a boldogsághoz, a boldogabb élethez, de nem olyan következetesen, egyértelműen, mint az gondolnánk. A pénz nem egyenlő tehát a boldogsággal.

A pénz egyértelműen társadalmi mozgatórugóvá vált, hozzátartozik mindennapjainkhoz, és szükséges - jó vagy rossz - a társadalom stabilitásának megőrzéséhez. Van azonban egy fontosabb dolog, a szellemi vagyon, a tudás. A pénzünket, vagyonunkat elvehetik tőlünk, de a tudásunkkal bármikor érvényesülhetünk. Érzelmi intelligencia nélkül hosszútávú barátságaink, szociális kapcsolataink félresiklanak.

Az ember társas lény, szüksége van a kapcsolatokra, amit pénzel nem vehet meg.

 Tulajdonképpen megveheti, de csupán hamis, hazug kapcsolatokat. A folyamatos hazugságban élés pedig nem tesz jót az emberi léleknek.

Tímár Mihály, aki egy pillanat alatt gazdagodik meg, érzelmi gyötrődésen megy keresztül, és végül - mint tudjuk - egy balesetet kihasználva elmenekül a kapitalizmusból, és a Senki szigetét választja, ahol boldogságban él. Miután átélte a gazdagok életét, mégis inkább a pénznélküli, de szabad, örömmel teli életet választja. Rastignac alapvetően egy becsületes egyetemista, aki érvényesülni szeretne a Párizsi társadalomban. Ebből következik, hogy egyensúlyozni próbál. Addig például nem megy el, hogy gyilkosság árán szerezzen vagyont magának, de bizonyos tanácsokat, - például hogy ne mutassa ki az érzelmeit - megfogad. Így próbálja összeegyeztetni a becsőletérzetét az érvényesülési vággyal.

A tisztesség valami láthatatlan,

S kinek nincs, gyakran az henceg vele.


William Shakespeare

Ezt a dilemmát a hétköznapjainkban is felismerhetjük. Gondoljunk egy egyszerű példára: puskázol, hogy 4-est kapj, vagy írsz egy kettest, de nem csaltál. Vannak, akik minden becsületüket feladják, mások tartják magukat elveikhez.

Sokszor hallhatjuk, hogy a világon bármi megvásárolható pénzért. Kétségtelen, hogy manapság ez majdnem megállja a helyét, de a legfontosabb dolgokra mégsem igaz. Nem vehetünk pénzért egy boldog gyerekkort, egy kedves megértő családot, igaz barátokat, ahogyan tudást sem.

Az élmények, emlékek nem a pénzen múlnak.

Az előbb említettek után egyértelműen amellett foglalok állást, hogy  a pénz nem boldogít, csupán létünkhöz szükséges eszköz, de nem szükségszerűen következik belőle a boldogság. Napjainkban a magamutogatással, a fényűző nagyravágyással egyenlő ütemben nő a fogyasztói társadalom pénzéhsége. Ez pedig a becstelen jellemek kialakulásához vezet. Ezt a folyamatot hezitálás nélkül hívhatjuk társadalmi betegségnek. 


Vajas Gergő, 2016 Február

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése